Mostanában egyre gyakoribb, hogy a filmkészítők egy kiadós városrombolással fűszerezik az alkotásaikat. Elsősorban a nyárra időzített blockbusterekben lehet ezt megfigyelni, ahol a költségvetés elbírja a bőséges CGI-t. Nem kérdés, hogy nagyban tudja fokozni a film értékét egy-egy ilyen jelenet, mégis azt kell mondani, hogy sok esetben minden alá van rendelve a pusztításnak. Sajnos e filmek kapcsán a legtöbbször nem igazán beszélhetünk történetről vagy jól megírt karakterekről, amelyekért kimondottan nagy kár. Egyáltalán nem baj, ha van egy városrombolás egy-egy filmben, abban az esetben, ha annak konkrét funkciója van egy jó sztoriban, és ha elsősorban ez a sztori a fontos. Általában azonban azt látjuk, hogy a városrombolás a cél, és ehhez dobnak össze egy forgatókönyvet. Ám még ez esetben sincs a filmek nagy része legalább stílussal ellátva. Csak csillog és villog, kényezteti a szemet, de nem nyújt maradandó élményt. Szerencsére azonban akad néhány film, amelyekben az otromba rongálás mögött felsejlik valami konkrét szerep is, és jól illeszkedik, hogyne mondjam, szolgálja a történet előre lendülését egy-egy ilyen jelenet során. Most ezeket vesszük sorra.

Figyelem a cikk spoilereket tartalmaz! Csak saját felelősségedre görgess tovább!

10. New York – Holnapután, 2004

A mozivásznon talán a legtöbbször New York szenvedett maradandó károkat valamilyen oknál fogva. Roland Emmerich 2004-es filmjében az amerikai nagyvárost maga a természet pusztítja el. Jobban mondva az, azt kihasználó emberek, akik globális klímaváltozást idéznek elő. Az időjárás ezt természetesen megbosszulja, vagy így, vagy úgy. New Yorkra például egy óriási cunamit küld. Sajnos a történet nem igazán állja meg a helyét, amely ront az élményen. Ötletesnek sem éppen mondható. Nem is ezért érdemel helyet a listán, hanem szép kidolgozottsága révén, amely lehetővé teszi, hogy ne csak döbbenten nézzük az óriási hullámokat, hanem gyönyörködjünk is bennük. A Szabadság-szobrot körülölelő tenger például nemcsak epikus, de szép is.

9. New York - Godzilla, 1998

Ismét egy Roland Emmerich film, és újból New York. Az itt látható aprítást a szükségszerű jelzővel lehetni a legjobban leírni. Hogy mit értsünk ez alatt? Hát csak azt, hogy attól, ha egy több emelet magas szörny kezd el sétálni New York utcáin fészket keresve magának, nos... ez még nem jelenti azt, hogy az egész várost romba kell dönteni. Ezt pedig a készítők nagyon jól felismerték, és Godzilla eljövetelével a város éppen csak annyira pusztul, amennyire ez reálisan elvárható. Itt-ott hullik a vakolat, betörnek az ablakok, a földet túrva vége a metrónak, és pár felhőkarcolón is meglátszik az átépítés szükségessége, de semmi kirívó sincsen. Egyszerűen szépen asszisztál a történethez. Persze a filmvégi üldözésben aztán oda lesz a Madison Square Garden, és pár utcát is újra kell aszfaltozni, hogy a Brooklyn hídról már ne is beszéljünk, de ezen jelenetek sincsenek túltolva, és ennyi elég is, hogy többek között a 2014-es Godzillát is maga mögé utasítsa Emmerich feldolgozása. Legalábbis a rombolás terén.

8. San Francisco – Törésvonal, 2015

New York után most pedig irány az USA nyugati partvidéke, hogy végig nézhessük San Francisco földbe döngölését, ahol maga a természet kezdi gyepálni a felhőkarcolókat. Egészen pontosan egy 9.6 pontos erejű földrengés csap le a városra, hogy egymás után roppantsa meg az égbe szökő épületeket, majd döntse fel őket. Ez pedig rettentő jól is néz ki a vásznon kezdve a hullámzó várostól, egészen az összebicsakló Golden Gate hídig és a mindent elsöprő cunami pusztításáig. Persze itt-ott megtorpan az ezt prezentáló CGI mennyország, és látszik, hogy ez tényleg csak CGI, nem pedig a valóság, ám a készítőknek mégis sikerül elérniük a grandiózusságot és helyenként igen ötletes megoldásokat is láthatunk. Mindemellett nem hagyják, hogy unalomba fulladjon a felhőkarcoló döntögetés, ugyanis nagyon jó ritmus mentén viszik végig a földrengés okozta rombolás bemutatását. Nem egy fél órába sűrítik a pusztítást, hanem több, s rövidebb szekvenciába, amelyek között tovább lendül az egyébként sajnos csak alibiként jelenlévő történet.

7. Párizs – Armageddon, 1998

No, valahogy így kell kinéznie egy igazi meteor becsapódást bemutató jelenetnek. Az egész nem tart tovább öt másodpercnél, de minden benne. Valahol a távolban, Párizs egén felragyog egy meteor, ami egyre közelebb ér a Földhöz. Aztán, amikor becsapódik, elszabadul a pokol, és a francia főváros semmivé foszlik a meteor keltette lökéshullám által.

Bár a filmből mindenkinek a New Yorkra hulló meteoreső jut az eszébe, ha rombolásról van szó Párizs egyszerűségével túlszárnyalja a Szabadság-szobornak is helyet adó várost. Technikailag kifogástalan, gyors és kegyetlen. Itt nincs idő menekülni, vagy megmenteni a kutyát, és éppen ezért olyan hatásos. Mert ne legyenek kétségeink! Ha egy meteor becsapódna a közelünkben, akkor bizony azt sem vennénk észre, hogy meghaltunk annyira sebesen zajlana le minden. E jelenet jól bizonyítja, hogy anno Michael Bay még vissza tudta fogni magát, ha pusztításról volt szó, és nem fullasztott unalomba ígéretesnek induló akciókat. (Lásd Transformers filmek.)

6. New York – Bosszúállók, 2012

Na, még egy New York, amikor is a belváros esik áldozatul, mivel a Bosszúállók a Lokival és a Chitauri névre hallgató idegen fajjal vívót küzdelemben bizony alaposan leamortizálják azt. Az épületek összeomlása remekül segédkezik a világ sorsát eldöntő párharchoz. Egyáltalán nem lopja el a showt a főszereplőktől, hanem szépen belesimul a háttérbe, ahogyan az elvárható ilyen esetben. Mégis a pusztítás mértéke és annak átláthatósága külön figyelmet érdemel, főleg utóbbi, amellyel voltaképpen kivívja magának a helyet a listánkon. Semmiről sem maradunk le, mindent pontosan nyomon tudunk követni, így pedig testközelből élhetjük át a belváros felforgatását, amely meg sem próbál átváltani valami otromba épület döntögetésbe. Az átláthatósága mellett még ez utóbbi érv szól mellette.

5. Metropolis – Az Acélember, 2013

Egyetlen egy vékony hajszállal győzi le az Acélember a Bosszúállókat, mégpedig a Metropolis elpusztítására tett tudatos és tudattalan kísérletek változatossága miatt. Először ugyanis egy speciális űrhajóval mérnek csapást Superman városának központjára, miközben vadászgépek zuhannak rá, majd Zod tábornok vág utat magának szó szerint a felhőkarcolók között egy másik űrhajóval, hogy aztán először a földön csapjon össze egymással két isteni erővel bíró földönkívüli, végül pedig a város felett felhőkarcolókon átdobálva egymást. Ez a sokszínűség egy nagyon jó ritmust kölcsönöz Metropolis pusztulásának, amely lehetővé teszi, hogy mindent lássunk, amit csak kell. Az egész pedig brutalitással egészül ki, valamint Hans Zimmer piszkosul élvezetes zenéje is hozzájárul, hogy epikus magasságokba emelkedjen a metropolisi csata, ahol a rombolás, akárcsak a Bosszúállók esetében, szépen közreműködik a háttérben, ahogyan azt kell.

4. Gotham City – A Sötét Lovag felemelkedés, 2012

Gotham esetében nem beszélhetünk gigászi pusztításról, mert lényegében „csak” az utcák alatt robbantják fel szisztematikusan a csatornahálózatot, a főbb hidakat, illetve a rugby stadiont. Nem nagy a kár, nem sok minden válik romhalmaz, nem is ezért került fel a listára, hanem a kifogástalan megvalósítása miatt, amely grandiózussá teszi.

A borongós zene finom elhalkul, ahogyan városszerte fel-felrobban egy bomba, vagy amikor leomlik az egyik híd. A stadion összeomlásánál már nem is hallatszik. A légi felvételek és közelik párhuzamos váltogatásával kiegészülve, mérsékelt CGI kíséretében irtózatosan valósághű, félelmetes látványt nyújt. A félelmet pedig csak fokozza a tudat, hogy ez így, ilyen formán bármikor megtörténhet a való világban is. Sajnos a közelmúlt terrortámadásai szomorú aktualitást is adnak a jelenetnek.

3. New York – Cloverfield, 2007

Egy teljes filmet egyetlen kézi kamerán keresztül bemutatni? Zseniális ötlet! Ez pedig komoly hatással volt a történetben nagy szerephez jutó várospusztításra is. New Yorkot most egy ismeretlen szörny igyekszik a földdel egyenlővé tenni, és ezt mi egy kézi kamera zaklatott, rázkódó, ide-oda cikázó képén keresztül tekinthetjük meg. A város pusztítása így dermesztően félelmetes képeken keresztül tárul a szemünk elé, pont olyan módon, ahogyan az a valóságban is megtörténne. Csupán szeleteket látunk a leomló épületekből, a feldúlt utcákról (azért sikerül elkapnunk, ahogy a Szabadság-szobor feje elgurul előttünk, amely pazarul néz ki), miközben rohanunk a szereplőkkel együtt, ezzel érve el, hogy már-már elhiggyük, mi is ott vagyunk New Yorkban, a pusztítás centrumában. Nincs rá jobb szó: egyedi.

2. Los Angeles - Terminátor 2: Az ítélet napja, 1991

Sarah Connor vízióján keresztül tekinthetjük meg, miként fog elpusztulni Los Angeles James Cameron legendás filmjében. Itt egy nukleáris bomba okozza a város vesztét, amely felhőkarcoló méretű tűzörvényt indít el. A város ennek hatására pillanatokon belül lángba borul, majd el is porlad félelmetesen gyönyörű vöröses ragyogásban. Nem túl hosszú jelenet, de rendkívül érzelmes amiatt, ahogyan Sarah Connor reménytelenül próbálja megállítani a pusztítást. Majdnem 25 éve készült a film, de a látványban nem találhatunk egyetlen apró hibát sem, ráadásul remekül illeszkedik a történetbe is emelve annak tétjét. Ez a jelenet is tökéletesen bizonyítja, miért Arnold Schwarzenegger második terminátoros küldetése minden idők egyik legjobb akciófilmje.

1. Los Angeles, New York, Washington DC. - A függetlenség napja, 1996

New York… újra… de itt legalább a számtalanszor elpusztított várost kiegészíti Los Angeles és Washington. Több minden miatt is az első helyen végez Roland Emmerich nagyszabású filmje. Először is azzal, ahogyan fokozza a város pusztításának az eljövetelét a földönkívüliek kódjának a megfejtésével, majd a pergő számláló be-bevágásával, amely valami soha sem tapasztalt dolgot ígér, mi pedig alig várjuk, hogy leteljen az idő. Másrészt itt egy rettentő tudatos pusztításról van szó, amely nem csak a három amerikai várost érinti, hanem számos egyéb metropolist is világszerte, amelynek a végcélja, hogy kiirtsák az emberiséget az idegenek. Az óra aztán lejár, minden elkezdődik, és a látvány közel 20 év eltelte után is tökéletes. A fénycsóvák egyetlen lökettel vetik szét a felhőkarcolókat, tűzörvényt indítanak el a városokban, amelyek befurakodnak az épületek közé, átölelik, majd elhamvasztják őket, mindezt hátborzongató, süvítő hang kíséretében. Kimondottan kegyetlen az egész, amelyet csak fokoz, hogy a károkat is bemutatják. Az egykori városok romokban hevernek, sivárak és kopárak. A Szabadság-szobor bedőlése a tengerbe pedig végre valóban olyan szívszorító látvány, mint amilyenek minden filmben szánják. A pusztítás ezzel tovább is lendíti a történetet, nem csak asszisztál egy jó csata vagy családi dráma mellé. Szerves része a filmnek. A függetlenség napja számos erénye mellett ezért is minden idők egyik legjobb UFO-s kalandja. A jövő érkező folytatás számára bizony fel lett adva a lecke. Kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e túlszárnyalni.

Írta: Erős László

Ti egyet értettek a listával? De talán az a fontosabb kérdés, hogy egyáltalán jó-e nekünk ennyi városrombolás? Ti nem féltek, hogy ez megöli a történeteket és a karaktereket?

Aki pedig még nem tette volna, kövesse a blogot, vagy dobjon egy like-ot itt a Facebook oldalra még több Cinema Top 10 listáért!